Természetesen mindenki látott már olyan irónokat, amelynek mind a két végét hasznosíthatjuk, ilyen például a postairón. Mindazonáltal ezzel a bloggal nem a ceruza felépítéséről, nem a típusairól vagy a használatáról fogunk írni ebben a bejegyzésben, hanem a kéthegyű ceruza metaforájáról. Azokról a személyekről, akiknek egyik keze ír, a másik pedig rajzol. Nem gondolkodtatok el esetleg azon, hogy a saját könyveitek borítóját megtervezzétek, vagy egy kedvenc karaktert megrajzoljatok, esetleg ti magatok alkossátok meg a regényetek betűtípusát? Valaki már biztos megtette ezt. Remélem nem veszitek sértésnek, ha egy ceruzához hasonlítottalak titeket; vessünk egy pillantást a ceruza jó tulajdonságaira: a ceruza jelentheti az alkotást, ahogyan a penna is, minthogy minden íróeszköz azt a célt szolgája, hogy a fejünkben lévő képeket, mondatokat, gondolatokat rögzítse és átültesse a való világba, a gondolatok kusza síkjáról egy tiszta, fehér rajzlapra. Nem véletlen, hogy a penna, és a hozzá hasonlító eszközök (toll, ceruza, de talán még az ecset is) az alkotás szimbólumai. Úgyhogy ha a "kéthegyű ceruza" szóval illetnénk bárkit, tudnia kell, hogy nem dehonesztáló célú ez az érdekes metafora, sőt, inkább dicséret, ugyanis nem mindenkit áldott meg az ég tehetséggel, pláne nem kettővel!

Eddig nem nagyon találtunk olyan oldalakat, ahol regény- és novellaírók a grafikusokkal és festőkkel együtt tanulhattak volna, vagy együtt látogatták volna az adott oldalt. Ebből kifolyólag hoztuk létre a grafikusírók oldalát, ahol nem csak a kéthegyű ceruzák, hanem (gyűjtőnévvel) a képzőművészek (festők, grafikusok, kalligráfusok, tipográfusok és kézművesek) és az írók, költők is találkozhatnak és tanulhatnak.